Paradigmaváltás a fogmegtartó kezelésben: az amalgámkorszak vége

Absztrakt: Az amalgámot már több mint 150 éve alkalmazzák a fogászatban kedvező mechanikai tulajdonságai és tartóssága miatt. Az amalgámtöméssel kapcsolatban számos kérdés merült fel a múltban, elsősorban higanytartalma kapcsán, amely globális viták tárgyát képezte. Az „amalgámkérdés” múltjának és jelenének bemutatásával közleményünk célja a nemzetközi irodalom jelenlegi álláspontjának ismertetése. A jelen összefoglaló a PubMed adatbázisban lévő publikációk, az Európai Fogorvosok Tanácsának irányelvei és a Szakmai Kollégium Fog- és Szájbetegségek Tagozatának ajánlásán alapul. Bár a fogászati amalgám használata széles körben elterjedt, és sok előnnyel jár, aggályok merültek fel az emberi egészségre és a környezetre való káros hatása miatt, amelyben a legfőbb problémát a higanynak a csatornahálózatba való bejutása jelenti a hulladékkezelés során. Az Európai Parlament és Tanács 2017 tavaszán fogadta el a Minamata-egyezményen alapuló, higanyra vonatkozó rendeletét, amelynek a fogászati amalgámot érintő pontjait részletesen taglalja a közlemény. Az Európai Unió tagállamainak nemzeti tervet kell készíteniük az amalgám kivezetésére, amelynek előkészítése minden országban egyéni sajátosságokra épül. Az ötvözet teljes kivezetése lassan, 2030-ig valósul meg a szabályzat szerint. A szerzők az üvegionomer cementek és a műgyanta bázisú, esztétikus kompozitok ismertetése kapcsán tárgyalják a lehetséges amalgámalternatívák előnyös és hátrányos tulajdonságait. A jövőben számos anyagtani kutatás és hosszú távú követéses vizsgálat szükséges az ideális tömőanyag kifejlesztésére. Több egészségügyi világszervezet mellett az Európai Fogorvosok Tanácsa is felhívja a figyelmet a fogszuvasodás megelőzését elősegítő programokra, amelyek a restaurációk számának csökkentését javasolják. Orv Hetil. 2018; 159(42): 1700–1709.