Answers are grounded in this paper and cite their sources.
A keresztmetszeti vizsgálatok eredményei az egyes életkori csoportokba tartozó gyerekekről nyújtanak képet, általuk jó becslést kaphatunk arról, hogy a mintába tartozó diákok esetében milyen változások következnek be, ám ezek a vizsgálatok arra nem adnak lehetőséget, hogy az egyéni változásokat elemezni lehessen.Erre a longitudinális (hosszmetszeti) felmérések alkalmasak, melyek pontosítják a keresztmetszeti kutatások adatait, megvizsgálhatók a feltárt jelenségek időbeli előzményei (Csapó, 2007;Józsa, 2013).A szociálisprobléma-megoldás serdülőkori jellemzőiről több keresztmetszeti vizsgálatból rendelkezünk hazai adatokkal (Kasik, 2010(Kasik, , 2011; Kasik és Gál, 2014a), melyek alapján körvonalazódik néhány markáns életkori és nem szerinti jellemző, valamint a problémamegoldás más pszichikus (Kasik, 2012(Kasik, , 2014; Kasik és Guti, 2015; Zsolnai, Kasik és Braunitzer, 2014), illetve iskolai és családi tényezővel való kapcsolatának sajátossága (Kasik, 2014; Kasik, Guti és Gáspár, 2013).A keresztmetszeti vizsgálatokkal párhuzamosan a szociálisprobléma-megoldás életkori alakulását két longitudinális vizsgálat keretében elemeztük.Az elsőre 2009 és 2011 között került sor, az első méréskor a diákok 12 évesek voltak (N=180), a másodikra 2012 és 2014 között, ekkor 14 éves diákokkal (N=121) kezdtük meg a felmérést.A két felméréssorozat eredményeképpen a 12-16 éves kor közötti időszak jellemzőit, változásait ismertük meg részletesen.A kutatásokat a Social Problem Solving Inventory-Revised (D'Zurilla, Nezu és Maydeu-Olivares, 2002 -magyar adaptáció: Kasik, Nagy és Fűzy, 2009) mérőeszköz rövid és nem személyspecifikus változatával végeztük, világszerte ez az egyik leggyakrabban használt és legmegbízhatóbb kérdőív e terület mérésére (Chang, D'Zurilla és Sanna, 2004).Mindkét vizsgálat során minden évben az önjellemzés mellett a szülők (csak az anyák) és a pedagógusok (osztályfőnökök) is értékelték a gyerekek problémamegoldását, illetve ugyanazon családi és iskolai változókkal összefüggés-vizsgálatokat is végeztünk.A tanulmányban az elméleti háttér rövid ismertetését követően a longitudinális vizsgálatok eredményeit mutatjuk be, melyek alapját képezik a 2015 őszén kezdődő, serdülők körében kipróbált fejlesztési programnak.A szociálisprobléma-megoldás életkori változása külföldi vizsgálatok eredményei alapján A szociálisprobléma-megoldás a gondolkodási folyamat speciális formájának tekinthető, mely során valamilyen személyközi probléma megoldása történik (D'Zurilla és Nezu, 1990; Frauenknecht és Black, 2009).A problémamegoldás alakulása egyrészt személyiségbeli, másrészt környezeti tényezők függvénye.Fontos mediátorváltozók a személyiségvonások (pl.nyitottság, energia, barátságosság), és az utóbbi évek kutatásai alapján a legfontosabb moderátorváltozó a családszerkezet, a tagok kapcsolata, egymással való kommunikációja, érzelmi viszonyaik és a családon belüli problémák megoldásainak módjai (Chang és mtsai, 2004).A problémamegoldáson mint folyamaton belül elkülöníthető egy orientációs és egy megoldási szakasz, első a megoldáshoz való viszonyulásunkat, második a kivitelezést fejezi ki, mindkettő viselkedésben is megnyilvánulhat (D'Zurilla, Nezu és Maydeu-Olivares, 2002).Chang és munkatársai (2004) elkülönítik a pozitív és a negatív viszonyulást, első esetében bízunk a probléma megoldásában, hiszünk önmagunkban, úgy véljük, meg tudjuk oldani a problémát, pozitív következményeket társítunk a problémamegoldó folyamathoz (erőfeszítéseinkhez). Negatív orientáció esetében kételkedünk a megoldás sikerességében és önmagunkban egyaránt, hajlunk arra, hogy nem fogunk jól járni a megoldási kísérlettel, negatív érzéseket társítunk a jövővel kapcsolatban: nem hiszünk abban, hogy fáradozásaink kedvező következményekkel járnak.Chang és munkatársai (2004) három főbb megoldási módot határoztak meg: racionális, impulzív és elkerülő.A racionális problémamegoldás tényeken alapul, az egyén öszszefüggéseket keres, következtetéseket von le, számos megoldási lehetőséget keres, ami nem zárja ki az érzelmek megoldási folyamatban játszott szerepét.Az impulzív problémamegoldás főként érzésekre épül, ekkor kevesebb megoldási lehetőséget keresünk, az első néhány ötletre koncentrálunk, önmagunkkal, a másikkal vagy a helyzettel kapcsolatos érzéseink nagyobb mértékben számítanak, mint a tények, következtetések.Az elkerülő a megoldási folyamatot abbahagyja, halogatja, mások nagyfokú támogatását igényli, ezzel párhuzamosan saját felelősségét csökkenti.E megoldási módok egy-egy helyzetben átfedhetik egymást, és az életkor előrehaladtával egyre inkább helyzet-és személyspecifikussá válnak (pl.más megoldási módokat alkalmazunk szüleinkkel és másokat kortársainkkal, kollégáinkkal kapcsolatos problémáink megoldása során).Mindezek viselkedésben is megnyilvánulhatnak, vagyis a problémamegoldó gondolkodás módjai átfogó viselkedéses stratégiákat eredményezhetnek (a stratégiákról l. részletesebben Kasik, 2015; kognitív vonatkozásáról l.Molnár, 2013).Frauenknecht és Black (2009) elkülöníti a tudatos és a nem tudatos problémamegoldást.Feltételezik, hogy az életkorral egyre tudatosabbá válik problémamegoldásunk, amit bármikor megszakíthatnak nem tudatos folyamatok, melyek alatt bevált stratégiákat, mintákat, modellszemélyek viselkedését, tapasztalatokat értenek.Ezek és a tudatos döntéseink bonyolult összjátéka adja adott helyzetben a problémamegoldás eredményét, ami szerintük is egyre inkább személyspecifikus.
No takes yet. Share an insight, caveat, or question.
László Kasik (2015) studied this question.
Synapse has enriched 9 related papers. Consider them for comparative context: